Ahogy visszaemlékszem az általam átélt Télapós ünnepre…..Nagyon vártam már a Télapót, mint minden évben, mert nekem különösen kedves volt ez az ünnep. Gyermekkoromban sok örömet okozott számomra, szüleimmel, óvodámmal és iskolámmal átélve a várakozás hangulatát.
Otthon úgy készültem rá, hogy rajzoltam, színeztem, sütit és tejet készítettem ki a Télapó érkezésére. Örömmel figyeltem, hogy reggelre a süti és a tej elfogyott. Találtam mindig csokit, gyümölcsöt, néha virgácsot, amit összegyűjtöttem.
Az óvodába, majd az iskolába énekelve, nagyon csendben figyeltük, mikor érkezik a Télapó. A folyosón vattagombócokat szórtunk szét, ha nem esett a hó, hogy „ hóban” lépkedjen. Öröm volt az ölében ülni, énekelni neki, jó érzésvolt, ahogy megsimogatta kicsi arcocskánkat, jó volt átélni a belőle áradó szeretetet, hallgatni a Télapó kedves szavait, látni a mosolygós piros arcát!
Most már hogy felnőttem nekem is van egy kislányom, aki pont úgy várja a télapót, mint hajdanán én! Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy sokáig átélje ezt a mesevilágot. Az óvodában gyermekek között dolgozva örülök, hogy megadhatom ezt neki és részese lehetek örömének, idén én lettem a Télapó segítője! Mert idén is eljött óvodánkba, csoportról, csoportra járva lepte meg a gyermekeket. Volt ahol terített asztalnál fogadták, sütivel, tejjel, rajzzal, mint régen én…. visszajöttek emlékeim!
Az óvodások izgatottan várták, és nagy öröm volt számukra, hogy személyesen adta át minden kisgyermeknek az ajándékot!
Kirchmayer Anita
pedagógiai asszisztens
