Már a farsang előtti hetekben visszhangoztak az óvoda falai az újra és újra elhangzó kérdéstől: – Te minek öltözöl be farsangkor? Ilyenkor elhangzik egy válasz, aztán másnap pedig egy másik. Az viszont, hogy ténylegesen milyen jelmezbe bújnak a gyerekek, csak azon a bizonyos délelőttön derül ki.
Óvodánkban ennek a vidám maszkabálnak az ideje február 19-én jött el. Reggel az óvónénik már beöltözve sürögtek-forogtak, hogy mindenkire felkerüljön a jelmez, annak minden apró kellékével együtt. A bátor rendőrök, a felfegyverzett kommandósok, a csodaszép hercegnők és a varázslatos tavasztündérek a csoportban várták a még az öltözőben készülődő szuperhősöket, az elszánt pókembereket, a pöttyös dominót, az csacsogó angyalkát, az elbűvölő menyasszonyt, döngicsélő méhecskét és még sorolhatnák a kreatívabbnál kreatívabb maskarákat, amiket a gyerekek magukra húztak. Mikor pedig mindenki kész lett, kezdődhetett a mulatság: a nassolás, a fánkevőverseny, a székfoglaló játék, a lufifújó verseny, szoborjáték és minden jó ötlet, ami az óvónénik fejéből kipattant, és ami kétszeresére növelte az örömteli gyerekzsivajt.
Ez az ünnep pedig a téltemető népszokással, a kiszebáb égetéssel teljes. Az óvónénik felírták kis papirosokra mind azt a rosszaságot, amitől meg szeretnének szabadulni a gyerekek, majd ezeket a papírokat a szalmából készült felöltöztetett kiszebábra tűzték. A kiszebábot hangos zajkeltő eszközökkel vitték ki az udvarra, ahol elégették. Miközben a kis máglyát körbeállva figyeltek a csemeték, a kereplő és a közösen készített csörgők zaján átszűrődtek a harsogó télűző mondókák, rigmusok. Miután elaludt a tűz, a gyerekek a saját csoportjukban osztották meg egymással friss élményeiket.
Mint azt a sok elkészített kép is mutatja, a Baross ovi, annak rendje és módja szerint, jelmezt öltött, elégette a kiszebábját és elűzte a telet. Most pedig készen áll, hogy fogadja a viruló és életteli tavaszt.
Nagy Hanna Viola
német nemzetiségi óvodapedagógus
